2007.12.06.

Egy kisebbség, amely a magyarság boldogulásában érdekelt

Az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek

az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület havonta megjelenő kiadványa

Kik vagyunk?

Szépvíz sokadalmakkal és hetivásárokkal bíró falu /.../ Örmény lakói éppen az élénk kereskedés által emelkedtek /.../

De ne irigyeljük ezen saját szorgalmuk által kivívott fölényt, mert ők vendégek nálunk, emellett nem is élnek vissza e haza vendégszeretetével, mely őket legnyomorúságosabb üldöztetéseik korszakában befogadá, s a hazátlanul bolygóknak hazát s tűzhelyet nyújta. /.../ ...ők átérték, mivel tartoznak e hazának, miért minden alkalommal méltóknak mutatkoztak arra, hogy e haza őket édes és szeretett fiai közé számítsa. Ők átvették a mi nyelvünket, műveltségünket, ők érdekegységi szövetségre léptek, s ekként rokonultak velünk.

(Orbán Balázs A Székelyföld leírása, második kötet, XV. fejezet: Szépvíz és környéke, 1869 –  eredeti helyesírással)

Örmény családnevek tára

 Miért Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület? (EÖGYKE)

 Három évszázada telepedtek meg örmények az Erdélyi Fejedelemségben, onnan származtak át az elmult 200-250 év során az egész Magyar Királyság, tehát a mai Magyarország területére is.

Mi utódaik vagyunk, közösségünk több mint egy évtizede szerveződött.

Tehát: magyar anyanyelvűek vagyunk, magyarörmény identitással. Őrizzük kettős, illetve hármas örökségünket: alapvetően magyarok lévén ápoljuk egykori örmény örökségünket is, erdélyi származásunk tudatát is.

Az EÖGYKE elnevezésben ezért szerepel az „örmény gyökerek” kifejezés és ezt a közvetlen, személyes származást fejezei ki az „erdélyi” jelző.

 A törvény szerint olyan településen (kerületben) tartható választás örmény kisebbségi önkormányzatra, ahol legalább 30 helyi választópolgár kéri ezt. A helyi Választási Bizottság május 31-ig levélben tájékoztatja a választópolgárokat arról, mit kell tenniük, hogy valamely kisebbség választóinak jegyzékébe felvétessék magukat.

A kisebbségi választáskor csak az szavazhat az örmény kisebbségre, aki az állandó lakcíme szerinti, helyi Választási Bizottsághoz legkésőbb július 15-ig eljuttatja (postán, vagy személyesen, a helyi Önkormányzatnál elhelyezett urnába)  kérelmét az örmény kisebbségi listába való felvételre.

Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület

információs tevékenységet folytat, a magyarörmény közösséget összefogja és közvetlen kapcsolatot tart az Erdélyben élő magyarörményekkel is. Honlapunkon rendszeresen olvasható lapunk 1-2 száma is.

 Tevékenységünk biztosítására pályázatokat dolgozunk ki és nyújtunk be az Országgyűléshez, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához, a Nemzeti Civil Alapprogramhoz, a Fővárosi Közgyűléshez, az Országos Örmény Önkormányzathoz.

 Együttműködünk az EÖGYKE képviselőiből alakult örmény kisebbségi önkormányzatokkal kilenc fővárosi kerületben. 1999. óta évente, a Fővárosi Örmény Klub decemberi találkozóján Szongott Kristóf díjat adunk át. Számos kiállítást rendezünk, a megnyitók mindig kulturális műsorral gazdagok.

2005. során Jerevánban is rendeztünk kiállításokat: Genocídium emlékkiállítást Vákár Tibor „Ararát szimfónia” grafikasorozatával, Szabó László fotóinak bemutatását Lászlóffy Aladár verseivel, valamint az EÖGYKE által kiadott és támogatott könyveket. Mindhárom kiállítás anyagát az ottani Örményország–Magyarország Együttműködési Egyesületnek és közgyűjteményeknek ajándékoztuk.

 Valamennyi kiadványunk, könyvünk eljut számos hazai közgyűjteményhez, és civil szervezethez.

 Sikerrel járt többéves igyekezetünk, hogy az Orlay u. 6. alatti örmény temp-lom biztonsága rendeződjék, múzeumát közgyűjteménnyé nyilvánítsák. Együtt-működünk az erdélyi örmény katolikus plébániákkal (Gyergyószentmiklós, Szamosújvár, Erzsébetváros, Csíkszépvíz).

 Kulturális Egyesületünk, (az EÖGYKE) tíz éve  bejegyzett civil szervezet. Azóta jelenik meg az Erdélyi Örmény Gyökerek-füzetek is – amelynek különkiadását Ön most kezében tartja.

Múltunkról, jelenünkről, jövőnkről,

szervezeteinkről és működésünkről

A hazánkban élő örmény kisebbség létszáma kb. 15.000 főre tehető. Történelmileg három betelepülési hullámban érkeztek, bár már a honfoglaló magyarokkal együtt megjelentek örmény családok.
A legjelentősebb létszámú első hullámot képezi  a XIII. században ANI városából elüldözött örmények bevándorlása. Ők először a Krímbe, majd onnan Moldván keresztül kerültek Erdélybe a XVII. sz. második felében, ahol I. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem engedélyével letelepedtek, és létrehozták Szamosújvár és Erzsébetváros önálló közigazgatással és törvénykezeléssel felruházott városaikat, valamint Gyergyószentmiklóson és Csíkszépvizen alkottak kolóniát. A zárt kolóniákban élt örménység főleg a Trianoni Békeszerződéssel megcsonkított Magyarország területeinek elvesztésével kezdett igazán szétszóródni, amely folyamatot felgyorsította a II. világháború, és az utána következett évtizedek politikai és gazdasági körülményei. Ekként az erdélyi magyarörmények számottevő része Magyarországra települt, s jelentős hányada Budapesten él. Ez a csoport magyar anyanyelvű, úgy a jelenlegi Magyarországon mint a Romániához tartozó Erdély területén. Vallását tekintve örmény szertartású római katolikus, tehát Rómával egyesült örmény katolikus.
A második betelepülési hullámmal érkezettek a század eleji ifjútörök mozgalom által célul tűzött örmény népirtás elöl menekültek.
A második világháború után a 60-70-es évektől a Szovjetunióból települtek be örmények hazánkba, Magyarországra, részben házasságkötés, részben továbbtanulás, részben politikai okokból. Néhány tucat a létszámuk, ők beszélik az örmény nyelvet, ha megkereszteltek, akkor apostoli vagy gregorián örmények, ortodoxok...
Az örmény kisebbségen belül tehát a magyarörmények (első betelepülési hullám) alkotják a hazai örménység túlnyomó részét (95-97 %), a történelmi örménységet, akik bár már elvesztették örmény nyelvüket és magyarul beszélnek, de örmény gyökereikre büszkék.
A hagyományosan ismert örmény foglalkozási ágaknak (marhakereskedelem, kézművesipar: szőnyegszövés, bőrfeldolgozás stb.) a XIX. század utolsó harmadában történő megváltozásával az értelmiségi pályákon jelentek meg őseink: a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, katonai pályán, a politikai, tudományos és művészeti életben. Így adhattunk hazánknak pl. Aradi Vértanukat (Kiss Ernő és Lázár Vilmos), minisztereket (Lukács László, Lukács Béla, Gorove István, br. Dániel Ernő, Lukács György, Szilágyi Dezső), sőt miniszterelnököt is (Lukács László), parlamenti képviselőket  pl. Novák Márton, Jakab Bogdán, Simay Gergely, Lászlóffy Antal, Mártonffy Márton, dr. Issekutz Viktor személyében. Az értelmiségi foglalkozás következtében a nagyvárosokban és főleg a fővárosban telepedtek le.
Művészetek terén olyan neveket kell megemlíteni pl. mint Hollósy Simon festőművész, Barcsay Jenő festőművész.  Irodalom területén büszkék vagyunk Csiky Gergelyre, dr. Bányai Elemérre, Dávid Antal Ivánra, Petelei Istvánra, Szongott Kristófra, Kolozsvári Grandpierr Emilre, stb. A zene területén váltak híressé Telmányi Emil és Viski János zeneszerzők, Hollósy Kornélia énekesnő.
A tudomány területén szerzett hírnevet pl.  Pattantyús Ábrahám, dr. Issekutz Béla akadémikus, Puskás Tivadar feltaláló.
Ugyanez vonatkozik a mai korra is, hiszen őseink mai leszármazottai szintén az értelmiségi pályákon jeleskednek nem kis eredménnyel. Például a mai parlamentben legalább 5 örmény gyökerekkel rendelkező képviselő foglal helyet. Nagyon sok élő művészünk van, szinte felsorolni is lehetetlen. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhányuk neve: pl. Lászlóffy Aladár író, Lászlóffy Csaba költő, Jakobovits Miklós festőművész, Karácsony Ernő festőművész, Novák Ferenc .

Klubdélutánjait

havonta tartja az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület „Fővárosi Örmény Klub” néven: kultúrtörténeti előadások, zenés estek; találkozók értékes, meghallgatásra érdemes emberekkel. Évente egyszer vidám műsorokra is sor kerül.

Rövid válogatás a 2005-ös, megvalósított műsorból:

Februárban film-összeállítás a francia-örmény Aznavurian családról és  Charles Aznavour sanzonénekesrõl.

Márciusban Kobzos Kiss Tamás zeneművész műsora. 

Áprilisban mindig megemlékezünk az örmény népírtás 90. évfordulójáról. (A 20. század szervezett genocídiumainak, holokausztjainak rémületes sorában ez az 1915-ös volt időrendben az első.)

Májusban két képzőművészeti kiadványt mutattunk be, oldott hangulatú műsoros est keretében.

Augusztusban a székelyföldi magyarörményre, Fejér Ákos tanárra emlékez-tünk. (Fejér Ákos az erdélyi fiatalokkal megismertette Európát: nyaranként kerékpáros túrákat szervezett és  „sportturizmus” fedőnév alatt vitte el őket Nyugat-Európa tájaira – ráadásul a legsötétebb Ceausescu-rezsim idején.)

Októberi klubdélutánunkon megemlékeztünk az aradi vértanúkról. Annál is inkább, mert a 13-ból ketten – Kiss Ernő és Lázár Vilmos – erdélyi magyarörmények voltak.

Ezután az 1915-ös örmény genocídiumra emlékező Ararát c. filmet láttuk, amelyet a Nyugaton élő örmény filmrendezõ, Atom Egoyan készített.

Decembert a karácsonynak szenteltük.

Mit kell tennie annak, aki szeretné, hogy kerületében örmény kisebbségi önkormányzat alakulhasson?

Felvételét kéri a kisebbségi választói jegyzékbe:

 „Kijelentem, hogy az alább megjelölt kisebbségi közösség tagja vagyok.”

(Idézet a törvény szerinti nyilatkozat szövegéből.)

Ezután X jellel megjelöli az örmény kisebbséget.

Mit jelent egy kisebbségi közösség tagjának lenni?

Az erdélyi magyarörmény származású Hollósy Simon

neve legelőbb a nagybányai művésztelep alapító mesterét idézi emlékezetünkbe, aki müncheni magániskolájának növendékeivel és művésztársaival 1896-ban Nagybányára érkezett, s ezzel művészetünk fejlődésének történelmi pillanata következett be, a modern magyar festészet nyitánya.

Ekkorra már közel húszéves alkotói munkásság állt mögötte. München volt tanulmányainak, majd egyszemélyes főiskolájának és egyéni lélekábrázolással telt életképeinek színhelye./.../

Az 1885-ben készült nevezetes Tengerihántás mellett sorra keletkeztek magyar tárgyú, idegen elemektől mentes életképei, tiszta csengésű visszaemlékezései, ifjúkori megérzések feldolgozásai. /.../

Bensőleg érezte alakjait, mintegy részt véve állapotukban vagy cselekvésükben. „Aki ismerte őt, rájön, hogy ő hallgat, ő könyököl, ő fogja a poharat, gyújt pipára, az ő keze, az ő lába mozdul vagy pihen, az ő póztalan pózai élnek a képen” (Réti István).

A „robusztus, nagy magyar piktor” – ahogyan Ady Endre nevezte – itt felvillantott fiatalkori művészete nemzeti kincsünk, csakúgy, mint a Nagybányán és Técsőn beérő, majd kiteljesedő mesteré.

(Benedek Katalin: Mûvészek és alkotások - a Budavári Örmény Kisebbségi Önkormányzat kiadása a Fővárosi Örmény Önkormányzat, a budapesti XII. kerületi Örmény Önkormányzat és az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület támogatásával.)

A politika nem képezi az EÖGYKE

érdeklődésének tárgyát.

Ez alól van egy kivétel: fokozottan figyelemmel kísérjük a világ közvéleményének alakulását, az egyes országok parlamentjeinek döntését az örmény genocídiummal kapcsolatban.

Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy mi történt örmény testvéreinkkel a 20. század elején, török fennhatóság alatt. Ez mindannyiunk - nemcsak az örmény eredetűek - emberi kötelessége.

Akkor ugyanis az elszórt, „hébe-hóba” folytatott pogromok elszabadultak és állami szintű hadjárattá álltak össze: 1915-től kezdve szervezett népírtás folyt, amit azonban máig tagad a török állam. Minden április 24-én megemlékezünk a legyilkolt másfél-két millióról, és igyekszünk a magyar közvéleményt is tájékoztatni. Sokan olvasták Franz Werfel méltán híres regényét, A Musza Dagh negyven napját. De sokan alig tudják, hogy 1915-16-ban miféle örményírtás folyt.

*

Yair Auron izraeli történész professzor így nyilatkozott a Magyar Rádióban:

„A biztonság egyetemes fogalom, tudom, és nekünk éppen ezért támogatnunk kell a többi népírtás áldozatait, támogatnunk kell a népírtás elismeréséért folytatott küzdelmüket. Igen, ez kötelességünk, ez a holokauszt öröksége, az én felfogásom szerint. /.../

Gyakran idézem Elie Wieselt, a holokauszt egyik túlélőjét, aki azt mondja, hogy a holokauszt tagadása duplán áldozattá teszi az áldozatokat. Szerencsére a holokausztot és annak áldozatait annak végrehajtói és a világ általános értelemben elismerte. Az örmény népírtás esetében azonban egészen más a helyzet. Törökország sajnos tagadja a népírtást. Én azt próbálom itthon világossá tenni, hogy az örmények duplán áldozatok, nincs esélyük a tragédiából, a traumából való kigyógyulásra, hiszen ma már tudjuk, hogy az áldozatok gyógyulásához a társadalmi elismerés elengedhetetlen. Borzalmas az a tény, hogy az örményeknek 90 éve az ellenük elkövetett gaztettek elismeréséért  kell harcolniuk. /.../

Épp a múlt héten történt, amikor nagyon sikeres konferenciát tartottunk az örmény népírtásról az egyik jeruzsálemi tudományos intézetben. Néhány nappal később felhívott telefonon egy fiatal és elmondta, hogy az előadások megváltoztatták a gondolkodásmódját, és egy hete az örmény népírtás, és annak hivatalos izraeli megítélése jár a fejében. Hozzátette, hogy ezt a tudást tovább szeretné adni másoknak, megismertetni velük az örmény népírtást az általa vezetett ifjúsági mozgalomban.”

(Hutterer Ingrid interjúja elhangzott  a Kossuth Rádióban 2005. április 22-én.

A szöveg az Országos Örmény Önkormányzat lapja, az Armenia 2005. decemberi számában jelent meg)

Az örmény genocídium emléknapja azért április 24., mert 1915-ben ezen a napon gyűjtötték össze a Konstantinápolyban élő örményeket. Ettől kezdve „átköltöztetés” címen számos városban, faluban irányították útnak az örmény lakosságot, majd – még a település közelében – kiválasztották a fiatal nőket és elvitték rabszolgának, a férfiakat gyakran ott helyben kivégezték, az idősebbeket és a gyermekeket útra hajszolták a sivatagba, ahol lassan elpusztultak. Másfél-kétmillió örményt gyilkoltak le így.

1918-ban a főbűnösök külföldre szöktek. Az új török állam bírósági tárgyalásának 1927-es ítélete megállapította, hogy az örményellenes cselekmények nem helyi, háborús attrocitások voltak, hanem előre kigondolt népírtás folyt. Mégis, kevés szó esik az örmény genocídiumról.

Amikor Hitler közvetlen munkatársainak felvázolta, milyen módon kell végrehajtani az európai zsidóság kiírtását, megkérdezték tőle, mit fog szólni ehhez a külföld, a világ? A vezér nyugodtan válaszolt:

- Ki emlékszik már az örményekre?

Hitler az 1920-as években gondosan olvasta Talaat, Dzsemal és Enver pasa írásait és parancsait (ők voltak a népírtás ideológusai és irányítói). És kevéssel az örmény genocídium után nyugodtan megtervezhette a holokausztot. Ezért is kell emlékeznünk.

Két népírtás között ugyanis legfeljebb a dátum lehet különbség.

A magyarországi örmények túlnyomó többsége „csupán” örmény származású – ha ezt a szót egyáltalán lehet olyan néptöredék esetében használni, amely „csupán” hét évszázada menekült el az Ararát lábától.

Hosszú vándorút végén, 300 és egynéhány éve I. Apafi Mihály fejedelem idején Erdélyben leltek hazát.

Itt – okos püspökük révén – római katolikussá is lettek. (Az Örmény Katolikus Egyház azóta egyházjogilag, pápai fennhatóság alatt a Római Katolikus Egyház úgynevezett részegyháza).

A letelepedett örmények jól érezték magukat az új hazában: lassan kopni kezdett az örmény nyelv, helyét elfoglalta a magyar.

A tudat azonban megmaradt kettősnek. Magyar hazafi lett az erdélyi örmény, de tovább ápolta örmény gyökereit.

A néptöredék a kibocsátó őshazától sokezer kilométernyi távolságra él. Időben pedig még távolabb: hét évszázadnyira, vagyis több tucat nemzedéknyire.

Az életmódot régóta egyszerre keresik a magyarok és a sajátjaik körében.

A magyarörmények erősen család- és rokonság-centrikusak. Ha manapság százan összejövünk, közülünk hetvenen bizonyosan közeli, távoli vagy még távolabbi rokonok. Hiszen máig él egyfajta összetartozás-tudat: az erdélyi magyarörmények között az unokatestvér unokatestvérének unokatestvére is „rokon”.

Ez az apróság tovább él még ma is, pedig a 19. századtól kezdve - természetesen - egyre-másra jöttek a családokba nem örmény feleségek, férjek.

Alapvetően hasonló a helyzet a Fővárosi Örmény Klub rendezvényein és más rendezvényeinken is, amelyeken sokan jelennek meg olyanok is, akiknél nemhogy nagyon távoli, nagyon halvány az örmény származás, az örmény eredet, hanem esetleg egyáltalán nincs is efféle származási kötődésük.

Érzelmi, intellektuális kötődés született bennük: hálistennek, jól érzik magukat köztünk.

Ezért van az, hogy a EÖGYKE-képviselők önkormányzataikban a legkevésbé sem csak az örménységért dolgoznak: nemzeti identitásuk magyar, kulturális kötődésük pedig az erdélyi örménységhez fűzi őket.

 Halász Gyula  Brassóban született

1899. szeptember 9-én. Az örmények Erdélyben arányszámukhoz képest igen sok kitűnő írót, képzőművészt, zeneszerzőt, színművészt adtak a világnak. Halász Gyula igen sokoldalú művészember, aki külhonban, mint fotóművész lett világhírű. Hosszú, kanyargós út után telepedett meg Párizsban, itt vette fel a Brassai művésznevet, az „i” betűre két pontot téve, hogy a franciák el ne nyeljék az utolsó betűt, vagyis neve franciául ne „brasszé” legyen.

André Kertész mellett a világ leghíresebb fotóművészei közé soroljuk - és méltán: számos barátja vált világszerte ismert fotói alanyává, például André Breton, Salvador Dali, Pablo Picasso.

1984-ben hunyt el, Párizsban.

Így emlegeti egész Európa: Brassai.

(Budai Merza Pál Budapesten, a 2000-ben tartott nemzetközi konferencián elhangzott felszólalása, valamint Kabdebó János az EÖGY-füzetek 2001. februári számában megjelent cikke alapján )

 A magyar és az örmény kultúra

és művelődéstörténet egyik érdekes érintkezési pontja, hogy az első örmény betűkészletet az erdélyi magyar, nem örmény származású nyomdász-literátor, Misztótfalusi Kis Miklós metszette az 1680-as években, Hollandiában. Azóta nyomtathatók is az amúgy másfélezer éves multra visszatekintő, örmény nyelvű, tehát örmény betűs könyvek.

Misztótfalusi Kis Miklós betűkészletét a velencei Szt. Lázár szigeten működő (örmény katolikus) mechitarista szerzetesek nyomdája még az elmúlt, 20. század elején is használta.

 Az örmény nyelv

az indoeurópai nyelvek önálló ágához tartozik. Mint talán minden nyelv a világon, az idők során az örmény is számos idegen nyelvi elemet olvasztott magába, mondhatni kölcsönvett a környezetében élő kultúrától. Ez elsősorban a szókincsre vonatkozik: perzsa, ógörög, szír, arab és török szavakkal gazdagodott.

Természetesen „többféle” örmény nyelv létezik: elsőként említsük az óörmény nyelvet (neve: grabar, vagyis az írott emlékek nyelve), amely a főként vallási és történelmi témájú írásművekben szerepel a Kr. utáni 5. századtól kezdve, és máig a liturgia nyelve.

Az úgynevezett középörmény nyelv számos emléke a 12.-17. századi irodalmi anyagok nyelve, a mindennapi élő beszéd, a népnyelv  jellegét őrzi.

Az újörménynek (az ashabarnak, vagyis világi nyelvnek) körülbelül negyven tájnyelvi változatát tartják számon. Ezek lényegében két csoportra oszlanak: a keleti változatokat a mai Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán területén és Észak-Iránban élő örmények beszélik. A nyugati örmény a Kisázsiában és a legkülönbözőbb európai országokban élő - így az Erdélyben letelepülő ma-gyarörmények, vagyis a nyugati szórványörménység nyelve.

Fontos hozzátennünk, hogy a 17. századtól kezdve kialakuló irodalmi nyelv két irányban fejlődött: az egyik az úgynevezett tbiliszi dialektusra épül, jelenleg ez az Örmény Köztársaság hivatalos nyelve is.

A másik változat a konstantinápolyi dialektuson alapul.

Mindkettőben közös azonban, hogy a korábbi évszázadokban beépült számos arab és török kölcsönszót az ősi irodalmi nyelvből felújított kifejezésekkel helyettesítették.

- Azt mondják, az örmény egy forintért vásárol valamit és azt eladja százért. Hát én nem ilyen vagyok, én száz forintért veszek valamit és egyért sem tudom eladni.

- De azt mondhatjuk, hogy te „színházi örmény” vagy, hiszen egy tehetséged van és azt százszorosan adod el!

A párbeszéd Vitray Tamás 1999-ben készített interjújában hangzott el. A televíziós beszélgetés alanya 1922-ben született Magyarországon. Az illető az 1915-ös örmény genocídium elől menekült örmény házaspár gyermekeként jött világra és keresztelésekor Gabriel Arkalijan volt a neve...

Arkalijan úrból lett a 20. század második felének egyik legnagyszerűbb magyar színésze, aki remekül mulattatott kabaréban, de megdöbbentően hiteles volt sok-sok nagy szerepben, így Sütő András drámáiban, például az emlékezetes Advent a Hargitán várszínházi előadásában.

Egy éve még, az örmény genocídium 90. évfordulójára rendezett emlékünnepen azzal lepte meg a jelenlévő közönséget, hogy megrázóan olvasta fel (jelenítette meg!) a Musza Dagh negyven napja című Franz Werfel-regény utolsó fejezetét.

Lélegzetvisszafojtva figyeltük minden szavát, amelyek mögött ott volt az elmondhatatlan...

Agárdy Gábor követésre méltó magyarörmény példaképünk lehet. Immár az Ararát magaslatai fölött jár, onnan üzen mindannyiunknak: ha kiállsz mások elé, hogy elmondj valamit, tedd igényesen, magas színvonalon!

A választásokon csak azok a választópolgárok kapnak az örmény kisebbségi képviselőjelöltekre vonatkozó szavazólapot, akik július 15-ig bezárólag  felvetették magukat az örmény kisebbségi önkormányzat megalakulását igénylő választói jegyzékbe, és azt a helyi Választási Bizottság ezt visszaigazolta.

Csak ők szavazhatnak az örmény kisebbségi önkormányzatra.

Sok magyarörmény családnévben látszólag hiába keressük az örmény vonatkozást. 700 év nagy idõ: a Kaukázusból a Krim-félszigeten, majd Moldván – sokan pedig Lengyelorszá-gon – át, többszázéves vándorút végén érkeztek három évszázada Erdélybe.

Sok török, román ragadványnév vált örmény családok nevévé. Sok nevet pedig az elmult két évszázadban tulajdonosaik egyszerûen magyarosítottak.

A Magyarországon ma még előforduló, gyakoribb magyarörmény családnevek közül néhány:

Alexa, Áján, Ákoncz,  Ávéd, Bogdánfi, Capdebo (Kabdebo vagy Kapdebó), Császár, Csiki, Dájbukát, Dávid, Dobribán, Esztegár, Fogolyán (Fugulyán), Gajzágó, Gopcsa, Gorove, Gyertyánfi, Hollósy, Issekutz, Jakabfi, Karátson, Kazacsai, Kirkósa, Korbuly, Kövér, Lászlóffi, Lengyel, Lukács, Mártonfi, Moldován, Murádin, Novák, Nuridsán, Pakulár, Pattantyús, Petelei, Placsintár, Pongrácz, Simay, Szappanyos, Száva, Szenkovics, Szentpéteri, Szongott (vagy Szongoth), Tutsek, Vákár, Vertán (vagy Wertán), Voith, Zakariás (vagy Zachariás).

Sok magyarörmény például az édesanyja révén magyarörmény: édesapja nevét örökölve tehát nem viszi tovább a felismerhetően erdélyi örmény kötődésű családnevet. De továbbviszi az örmény származástudatot.

 Az elmult években sokan hangoztatták, hogy „csak az lehet valamely kisebbség tagja, aki beszéli annak a kisebbségnek a nyelvét”.

Ezek szerint: aki nem ismeri valamely Magyarországon honos nemzetiség (vagyis: az anyaország) nyelvét, az jogtalanul állítja, hogy közéjük tartozik!

Pedig sokan valamely kisebbség valódi, őszinte tagjai, bár az egykori anyaország költészetét, irodalmát fordítás nélkül képtelenek volnának megérteni!

Az erdélyi származású magyarörményeknél figyelembe kell vennünk, hogy az őshazából  700 éve menekültek el. A leszármazottak helyzete tehát alapvetően más, mint azoké, akik az anyanyelvű ország (a „kibocsátó őshaza”) szomszédságában, attól 50 vagy 200 kilométernyire élnek!

Nálunk az identitás érzése-őrzése egyáltalán nem kizárólag nyelvi kérdés.

Egy településen (kerületben) csak akkor írják ki az örmény kisebbségi önkormányzatra a választásokat, ha azt legalább 30 helyi, állandó lakos választópolgár igényli.

Igényét azzal nyilvánítja ki, hogy július 15-ig felvételét kéri az örmény kisebbségi választói jegyzékbe.

Mi magyarok keserűen tréfálkozunk, hogy „huzatos” helyre kerültünk a honfoglaláskor: egy évezrede mindenki átgázolt rajtunk.

Mi örmények ugyanezt mondhatjuk. De már három évezrede...

 Örményország területe ma alig töredéke az örménység által bírt, egykori hazának. Az ásatások szerint már a Kr. előtti 3000 körül igen gazdag kultúra virágzott a hegyvidéken található, gazdag érclelőhelyeknek köszönhetően. A későbbi örmény területeken a IX.-VII. században erős állam jött létre: Urartu, királyi központja a Van tó partján állt.

Ennek széthullása után kb. Kr. előtt 600-ban jelentek meg a területen az indoeurópai „hai” törzsek, amelyek a korábbi lakossággal vegyülve a későbbi örménységet alkották. (Az „Armenia” elnevezés perzsa eredetű.) A VI. század közepén Örményország perzsa befolyás alá került, ám honi dinasztia irányította. Nagy Sándortól csak névleg függött, megőrizte önállóságát a szeleukidák idejében is. A II. században vált ketté az ország, kialakult Nagyörményország és Kisörményország (a Fekete tenger délkeleti partján).

Kisörményországot az I. században bekebelezte a római birodalom, Nagyör-ményország pedig komoly jelentőségre tett szert a 94-56 között uralkodó I. Tigranesz idején, aki meghódította Szíriát és Kilikiát, ám a rómaiak legyőzték és a területek odalettek. Nagyörményországért hosszú harcokat folytatott egymással a pártus és a római birodalom. Kr. u. 300 körül az örménység felvette a keresztséget, amely államvallássá vált. Ez Világosító Szent Gergely érdeme: ilymódon Örményország lett a világ első keresztény országa. A tény azonban éles konfliktusokat szült a perzsákkal. 387-ben végül az országot Perzsia és a Keletrómai Birodalom felosztotta egymás közt.

Az ezután következő időszak nagy jelentőségű az örmény nemzettudat kiala-kulásában. 405-ben Meszrop Mastoc megalkotta az örmény írást, lefordították a Bibliát; ez az óörmény irodalom aranykora.

A VII. században Nagyörményországot elfoglalták az arabok, Kisörményország pedig Bizánc kezén maradt. Az arab fennhatóság idején vált jelentőssé a Bagratida dinasztia, amely az ország nagy részét a kalifák uralmától függetlenné téve, 885-ben királyságot alapított. Uralmuk 1080-ig tartott, gazdasági és kulturális fellendülés új korszakát hozva el. (A főváros ekkor Ani, amely ma romváros – innen származnak a végül Erdélyben megtelepült örmények is.) A Bagratidákat Bizánc űzte el, amely fokozatosan uralma alá gyűrte Örményországot. A bizánci császár kárpótlás címén az arisztokrata családoknak Kisázsiában adott birtokokat s ez indította az örmények első, tömeges kivándorlását az új területekre. 

Az emigráció felerősödött, amikor a XI. században betörtek a szeldzsuk törökök. Csak az ország északi része maradt független, de úgy, hogy a Zacharidák irányításával a szomszédos Grúzia hűbérese lett. A kisázsiai örmény menekültek a Földközi tenger partján, Kilikiában kis államot hoztak létre a Ruben Bagratida után Rubenidának nevezett dinasztia vezetése alatt. A terület 1198-ban királysággá alakult, amelyet az egyiptomi mamelukok 1375-ben kerítettek hatalmukba.

A tulajdonképpeni Örményország területe ezalatt rémes pusztítások színhelye volt: 1235-43 során lerohanták a mongolok, majd újólag végigpusztította Tamerlan, a XIV. század végén pedig az oszmán törökök. Újabb menekültáradat indult a Fekete tengertől északra fekvő területek felé. Az ország birtoklásáért Törökország és Perzsia évszázadokig rivalizált, az 1555-ös és 1639-es szerződésekben végül a keleti részeket a perzsák kapták. Tömegesen telepítették át a lakosságot Perzsia belsejébe, ahonnan aztán Indiába és a Távolkeletre is kerültek örmények. A török uralom az ország gazdasági és kulturális hanyatlását eredményezte, ez a XVII. és XVIII. század folyamán növekvő ellenállást és szabadságmozgalmakat váltott ki.

A XIX. század elején Oroszország bekebelezte Grúziát. Az orosz-perzsa háború után, 1828-ban a cár birodalmához csatolta Kelet-Örményországot, az orosz-török háború után, 1878-ban pedig Észak-Örményországot is. Ide vi-szont a török és perzsa fennhatóság alól kezdtek visszaköltözni az örmények.

 A török fennhatóság alatti örmény vidékeken egyre nőtt az örményüldözés. Az 1878-as berlini kongresszus kötelezte ugyan Törökországot, hogy hajtson végre reformokat és adjon több jogot az örménységnek, ám ez írott malaszt maradt. 1895-96-ban törökök és kurdok tömegmészárlást rendeztek az örmények körében. (A későbbi eseményeket lásd kiadványunk 5. oldalán.)

1918-ban a népírtás utáni „feltámadást” az első, független örmény köztársaság kikiáltása jelentette. De (a szovjet Vörös Hadsereg jelenlétében) már 1920-ban kinyilvánították a szovjethatalmat és 1922-ben az ország Örmény Szocialista Szovjet Köztársaság néven formálisan is a Szovjetúnió része lett.

Ennek széthullása után, 1991 szeptemberében kiáltották ki a ma független Örmény Köztársaságot. Lakói a határon túl, a képletesen szinte karnyújtásnyira lévő szent hegyet, az Ararátot azonban csak vágyakozva nézhetik a távolból: ott a török hadsereg az úr,  nem szívesen látja a vendéget. Főként, ha örmény.

Kisebbségi képviselőjelöltet csak a törvény életbe lépése előtt bejegyzett civil szervezet állíthat, amely a kisebbségi kultúra ápolását alapszabályában lefektette.

Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület (EÖGYKE) egy évtizede bejegyzett országos civil szervezet.

Az EÖGYKE tagjai, jelöltjei folytatni kívánják eddigi, értékteremtő, közösségépítő tevékenységüket. Csatlakozzék hozzánk Ön is!

A budapesti II. kerületi örmény kisebbségi önkormányzat számos  kiállítást szervezett: például Örmény arcok, örmény szemek; A XIII.-XIV. század örmény kódexművészete; az Örmény diszítőművészet, Örmény templomok, kolostorok; könyvkiállítás, a megnyitón egybekötve irodalmi műsorral.

Könyvkiadványok mellett hathatósan támogatták a Főv. Örmény Klubot és az EÖGY-füzetek havonta megjelenő számait is – közli dr. Issekutz Sarolta kerületi elnök.

 A Szegedi örmény önkormányzat  megindította az örmény nyelvoktatást, ami heti két alkalommal folyik Szegeden. Kiállításokat rendeznek történeti, mûvészeti témákban, például Örmények a Délvidéken címmel. Hét szegedi nemzetiségi önkormányzattal együtt társulást hoztak létre és közösen igazgatják a Nemzetiségek Házát – értesít Kövér László elnök.

 A Budavári örmény kisebbségi önkormányzat bemutatta egy a fiatal örménymagyar képzőművész, Dobribán Fatime festményeit, majd Benedek Katalin Művészek és alkotások című tanulmánykötetét adta ki. 2005-ben a Budavári Lengyel Önkormányzattal közösen a félig örménymagyar, félig lengyel származású Dávid Attila emlékalbumát mutatta be. A Háromszék nem alkuszik című történelmi regény az Argumentum Kiadóval közös kiadásban jelent meg Dávid Antal Ivántól. Legutóbb Sebesi Karen Attila kolozsvári színművész és  Kobzos Kiss Tamás fellépését szervezték meg - írja Gosztonyi Mária elnök. 

 A budapesti XII. kerületi örmény önkormányzat számos kiállítást rendezett, Örményország zenei életét mutatta be, Márton Áron püspök emlékezetének szentelt rendezvényt.

Támogatja  a gyergyószentmiklósi és az erzsébetvárosi templom karbantartását,  a dévai Böjte Csaba atya árvaházát – Csíkszentgyörgyi Ficzus Margit kerületi elnök beszámolója szerint.

 A budapesti XI. kerületi önkormányzat  Magyarörmény kortárs fotóművészek címen kiállításorozatot rendezett, amelyen a vendégeket eredeti örmény ételkülönlegességekkel köszöntötték.

Kiadták Chorenei Mózes Nagyörményország Története című művét reprint kivitelben –  írja Harmath Kálmán elnök.

A budapesti VI kerületi, Terézvárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzat számos kódex anyagát készítette elő kiállításra és a bécsi mechitarista rendház által kiadott magyarázó szöveget magyarra fordította.

Czetz János tábornok évfordulóin Gidófalván Czetz-emléktárgyakat biz-tosítanak az ottani állandó kiállításnak. A Teréz-napokon előadásokat, könyv-bemutatót, valamint örmény ételkínálatot nyújtanak  – számol be  Wertán Zsoltné elnök.

A budapesti Zuglói Örmény Kisebbségi Önkormányzat az örmény genocídium évfordulóján és Világosító Szent Gergely ünnepén tart megemlékezést.  2003-ban tíz erdélyi örmény fiatal balatoni üdülését bonyolították le – tudjuk meg Heim Pál alelnöktől.

 Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület 1997-ben alakult civil szervezet.

Az Egyesület nevéből következően kulturális tevékenységet folytat, tevé-kenységének fontos területe a dokumentumokat közzétevő könyvkiadás. Működteti a Fővárosi Örmény Klubot, 10 éve indította az Erdélyi Örmény Gyökerek füzetek információs-kulturális havilapot, amely 1600 példányban jelenik meg és ingyenesen jut el olvasóihoz itthon és Erdélyben.

Nagy súlyt fektet az örmény származású családok történetének kutatására: hatalmas genealógiai adattára segítséget nyújt az örmény gyökerek kutatásához. Az örmény népművészet tárgyi emlékeinek, népviseleti ruháknak beszerzése a hazai örménység számára megismerhetővé teszi az örménység népi kultúráját. Kulturális műsorokat, megemlékezéseket rendez, így az Aradi Vértanúk emlékünnepségét.  „Barangolás őseink földjén” címmel évenként erdélyi utazást szervez, magyarörmény találkozókkal. Együttműködési megállapodásokat kötött az Erdélyben működő magyarörmény civil szervezetekkel, valamint örmény katolikus egyházközségekkel, segítve őket a templomok fenntartásában, állagmegóvásában.

2005. december 18-án az EÖGYKE „Pro Cultura Minoritatum Hungariae” díjat és elismerő oklevelet kapott.

A bronzplakett előoldala a Ginco Biloba (más néven Ginkgo Biloba) levelét ábrázolja. Ez a világflóra történetének egyik legrégebbi fája.

Az oklevél szövege:

A Magyar Művelődési Intézet a Pro Cultura Minoritatum Hungariae közművelődési díjat és elismerő oklevelet adományozza az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület részére a magyarországi örmény nemzeti kisebbség anyanyelvi, kulturális hagyományai megtartása és továbbörökítése érdekében végzett kimagasló szakmai munkájáért.

Budapest, 2005. december 18.

 A díjat átvevő dr. Issekutz Sarolta

EÖGYKE-elnök beszámoló cikke alapján

Idézetek a választási törvényből

(A 2005. évi CXIV. törvénynek az 1973. évi LXXVII. törvény módosítására vonatkozó részéből - Magyar Közlöny, 2005/141 szám 7744-7745 oldal)

115/E. § (2) A kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt a választás évének július 15. napjáig lehet kérni a lakcím szerint illetékes helyi választási iroda vezetőjétől a kérelemnek az önkormányzat épületében elhelyezett gyűjtőládába helyezésével. A kisebbségi választói jegyzékbe való felvétel levélben is kérhető úgy, hogy az legkésőbb a választás évének július 15. napjáig megérkezzen a helyi választási irodába.

 (3) A kisebbségi választói jegyzékbe való felvétel iránti kérelmet a 11. melléklet szerinti nyomtatványon lehet benyújtani.

 (4) A kisebbségi választói jegyzékbe való felvétel iránti kérelem tartalmazza a polgár

a) családi és utónevét,

b) születési családi és utónevét,

c) lakóhelyét,

d) személyi azonosítóját,

e) nyilatkozatát arról, hogy az adott nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozik, továbbá

f) aláírását.

 (5) Ha a polgár több kisebbség választói jegyzékébe is kéri felvételét, valamennyi kérelme érvénytelen.

115/F. § (1) A helyi választási iroda vezetője legkésőbb július 15-én határozattal dönt a kérelmező kisebbségi választói jegyzékbe vételéről.

 115/G. § (1) A választópolgárokat a szavazás helyéről, idejéről és módjáról a helyi választási iroda vezetője kisebbségi értesítő megküldésével tájékoztatja.

 (3) A kisebbségi választói jegyzék - az abban szereplő választópolgárok száma kivételével - nem nyilvános /.../

Sok magyarörmény szolgálta nemzetét, a magyar és az egyetemes tudományt, kultúrát. Néhányukat említjük, születésük időrendjében:

Kiss Ernő

altábornagy, aradi vértanú (1799-1849), aki saját maga gondoskodott ezrede felszereléséről; a Hannover-huszárezred parancsnokaként küzdött a délvidéki szerb betörések ellen, a világosi fegyverletétel után került Haynau fogságába, aki egykori parancsnokaként - kegyelemből - halálos ítéletét kötél helyett főbelövésre változtatta.

Lázár Vilmos

aradi vértanú (1815-1849), aki 1849-ben ezredesi rangban dandárparancsnok az Északi Hadseregnél. Karánsebesnél tette le a fegyvert, Kiss Ernővel (valamint Dessewffyvel és Schweidellel) együtt lőtték agyon 1849. október 6-án hajnalban, az aradi várárokban.

Czetz János

honvéd tábornok  (1822-1904) a világosi fegyverletétel után emigrált, végül Argentínában telepedett le. Előbb katonai térképészeti intézetet alapított, majd Buenos Airesben létrehozta a Katonai Akadémiát, amely máig gondosan őrzi emlékét.

Csiky Gergely 

(1842-1891) drámaíró, katolikus pap és egyházjogász, 1875-ben álnéven mutatták be első darabját a Nemzeti Színházban. Később kilépett az egyházi szogálatból és számos, kritizáló vígjátékot írt (Proletárok, Nagymama, stb.)  

Szongott Kristóf

(1843-1907) szamosújvári tanár, az erdélyi magyarörmények és Szamosújvár történetét, népszokásokat, hagyományokat jegyzett le, kiadta a Magyarhoni örmény családok genealógiáját. Megalapította, szerkesztette és kiadta az Armenia c. folyóiratot, magyarra fordított - több más között -  egy V. századi örmény krónikát.

Hollósy Simon

(1857-1918) a Korbuly családnév helyett a szabadságharc hatására apja vette fel a Hollósy nevet. A festőművész Hollósy Simon Münchenből hazahozva tanítványait, velük és néhány barátjával a nagybányai festészeti iskola alapítója volt, a magyar festészet egyik nagyszerű alakja.

Kacsóh Pongrác

(1873-1923) a János vitéz zeneszerzője eredetileg matematikát tanított. A János vitéz már a bemutatón óriási sikert aratott. Ő írta a Rákóczi c. daljátékot is, amelynek egyik dalbetétje kedvelt, ma is gyakran felhangzó zene.

Bányai Elemér

ismert álnevén Zuboly (1875-1915) újságíró, számos erdélyi, majd budapesti lap munkatársa, Budapest nevezetességeinek krónikása, az első budapesti városvédő, Ady Endre hű barátja. Fronton történt halála után Ady versekben is megörökítette emlékét.

Issekutz Béla

gyógyszerészprofesszor, akadémikus (1886-1979), a  kolozsvári egyetemmel 1920-ban Szegedre költözött, ahol megszervezte az egyetem gyógyszertan tanszékét, majd 1937-től a budapesti egyetemen tanszékvezető, rektor volt. Sok más gyógyszer közt a Troparin és a Novurit létrehozója.

Barcsay Jenő

festőművész (1900-1988), a Magyar Képzőművészeti Főiskolán az anatómia és a szemléleti látszattan professzora, híres könyve a Művészeti anatómia. A szentendrei iskola fontos alakja, művészetpedagógiai munkássága különösen értékes.

Dávid Antal Iván

(1913-1988) erdélyi magyar lapoknál  újságíró-szerkesztő, novellista, 1945-ben családjával Budapesten települ le, később itt írja történelmi regényeit: Muzsikáló kút, Háromszék nem alkuszik, Erdély nagy romlása (trilógia), A szolgadiák (Kőrösi Csoma Sándorról), A tanú (Orbán Balázsról), stb.

Pongrácz Gergely

(1932-2005) szamosújvári születésű magyarörmény, aki 1956-ban a Corvin-köz parancsnokaként lett híressé, az októberi forradalom egyik emblematikus alakjává. Amerikából hazatérte után alapfeladatának tekintette egy 56-os múzeum létrehozását, amelyet végül  Kiskunmajsán megvalósított.

 2003-as megalakulása óta a Fővárosi Örmény Önkormányzat támogatja az EÖGY-füzetek, valamint 11 könyv és kiadvány megjelenését (például Vahram Martirosyan örmény fordításában a Pilinszky János: Versek és esszék című könyv megjelenését is Jerevánban). Egyházi búcsúkat, zarándokutakat szervezett az örmény közösség számára, amelyeknek teljes költségét viselte. Örmény témájú kutatásokat támogatott. Valamennyi erdélyi és a budapesti örmény katolikus templom állagmegóvását rendszeresen támogatja. Az Országos Örmény Önkormányzattal közösen Genocídium emlékműsort szervezett 2005. áprilisában.

Könyvkiadványok, amelyekben a Fővárosi Örmény Önkormányzat részt vett: Dr. Száva Tibor Sándor: Szépvízi örmények nyomában, Horváth Zoltán György-Gondos Béla: Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai, Benedek Katalin: Művészek és alkotások, Szongott Kristóf: Erzsébetváros monográfiája (reprint), Az örmény genocídium 90. éve – 2005 emléknaptár (magyar, angol és örmény nyelven, Szabó László fotóival, Lászlóffy Aladár verseivel).

A Fővárosi testület ezenkívül hathatós segítséget nyújt az EÖGYKE által havonta megtartott Fővárosi Örmény Klub találkozóinak lebonyolításához is.

Az EÖGYKE (Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület) azokkal együttműködve hatékony, akik érdeklődően támogatják a kettős identitású kulturális tevékenységet. Az EÖGYKE képviselő-jelöltjei – ha megválasztják őket – ezután is törekedni fognak, hogy az örmény és a nem örmény származású magyar hagyományőrzést, értékteremtést szolgálják.

Hiszen együtt vagyunk kulturált magyarok.

A 2002-es önkormányzati választásokon az EÖGYKE képviselői 62 mandátumot szereztek. Az EÖGYKE és a Függetlenek csoportja koaliciós megállapodása alapján alakult meg a Fővárosi és az Országos Örmény Önkormányzat. Az új országos testület feladata volt megszüntetni az előző ciklusban felhalmozott, több millió forint járulék-hátralékot. A korább Avanesian Alex által vezetett OÖÖ működésében ugyanis az ÁSZ súlyos gazdálkodási hiányosságokat talált. Jelenleg az OÖÖ-ot két alelnök (az EÖGYKE részéről Szongoth Gábor) vezeti, a Fővárosi Önkormányzat vezetője pedig, egyben az EÖGYKE elnöke Dr. Issekutz Sarolta. Az új koaliciós tárgyalások még nem időszerűek.

A nagy Teleki Sándor gróf - írja a 19. század végén Szongott Kristóf - egyik érdekes munkájában („Magyar Polgár” 1881. márcz. 21.) ezeket mondja:

„Bem tábornok Szamosújvártt hagyta utócsapatát Kiss Sándor parancsnoksága alatt; én melléje voltam rendelve; parancs volt másnap őt követni és Kolozsvártt vele csatlakozni.

Karácson napját (1848) Szamosújvártt töltők, vígan lakmározva; ilyen dáridót nem ültem soha; minden tekintélyes polgára Szamosújvár városának ebédre hívott s kért, nála enném meg a karácson kalácsát, dúsan kimozaikozva malogaszőlővel; mindenki meghívását elfogadtam; resteltem a szíves meghívásokat visszautasítani.

Délelőtt hozzám jő Kiss Sándor és azt mondja:

- Druszám, én megszöktem hazunnan; az örmények meg vannak bomolva s mindegyik azt akarja, hogy nála ebédeljek; te hol leszesz? Én is oda megyek.

- Kinek a meghívását fogadtad el?

- Egyiknek sem.

- Én meg ellenkezőleg, mindegyikét elfogadtam.

- Hát már most mit fogsz csinálni?

- Elmegyünk mindegyikhez.

E perczben kopogtat be Placsintár Bálint, apámnak igen jó embere.

- Azért jöttem – mondá – hogy ebédre vigyem; az ezredes úrhoz is lesz szeren-csém?

- Nem oda Buda, lassan a testtel Bálint bácsi! /.../ halljon okos szót: minket itt olyan szívesen fogadtak, hogy húsz helyre hívtak meg ebédre; húsz gyomrunk nincs, de húsz helyre elmehetünk; magoknál megesszük a levest, Gajzágóéknál a húst, Simayéknál a káposztát, Szappanyoséknál a tésztát, Verzáréknál a pecsenyét, a többieknél a konfektet s visszakerülünk oda, ahol a legjobb bor van; így nem bántunk meg senkit s szent a békesség.” 

 (Szongott Kristóf: Szamosújvár szabad királyi város monográfiája, III. kötet 124-125 oldal, 1901 – korabeli írásmóddal)

Mindaz, amit eddig elértünk, érdemes-e arra, hogy tovább folytassuk kulturális tevékenységünket? Az Ön támogatásával sikerülhet.

Ismételjük: mi örmény származásúak vagyunk, de a magyar nemzet része. Örmények, de magyar nyelvűek. És mindannyian együtt vagyunk a kulturált Magyarország nemzete.

Ha egyetért velünk, támogassa, hogy választókerületében alakulhasson Örmény Kisebbségi Önkormányzat!  Csatlakozzék hozzánk és vegyen részt munkánkban!

Írja alá a „Kisebbségi választói jegyzékbe vétel iránti kérelmet”! Nyilvánítsa ki, hogy szeretné, ha kerületében, településén működjék a magyarörmény kisebbség önkormányzata!

Szavazzon ősszel az EÖGYKE képviselőjelöltjeire!

 A különszámot készítette: Dávid Csaba

Szerkesztőbizottság: Szongoth Gábor, Zakariás Antal Dirán

Felelős kiadó: dr. Issekutz Sarolta